A világ legfurcsább építőanyagai – halból készült tégla és gombából nőtt szigetelés

Az építőipar hagyományosan a kő, fa, tégla és beton négyesére épült, de a 21. században egyre több kutató, tervező és vállalkozás kérdőjelezi meg, hogy valóban ezek a legjobb megoldások. A fenntarthatóság, a hulladékcsökkentés és az innováció iránti igény olyan alternatív építőanyagokat hozott felszínre, amelyek első hallásra inkább egy sci-fi regényből vagy egy gasztronómiai kísérletből származnak. Halból készült tégla? Gombából nőtt szigetelés? Igen, jól olvastad. És nem, nem egy étteremről van szó, hanem valódi, működő építőipari megoldásokról.
Halból készült tégla – amikor a hulladékból fal lesz
A halból készült tégla ötlete elsőre bizarrnak tűnhet, de valójában egy zseniális válasz a globális élelmiszeripari hulladékproblémára. A világon évente több millió tonna halászati melléktermék – például halcsont, bőr, pikkely – kerül a szemétbe, miközben ezek az anyagok gazdagok kollagénben, kalciumban és egyéb szerves kötőanyagokban. Egyes kutatók és startupok rájöttek, hogy ezekből a melléktermékekből olyan biokompozitokat lehet előállítani, amelyek meglepően erősek, könnyűek és biológiailag lebomlóak.
A halalapú építőanyagok előállítása során a szerves maradványokat megtisztítják, szárítják, majd különböző kötőanyagokkal – például algináttal vagy természetes gyantákkal – keverik össze. Az így kapott masszát formákba öntik, majd szárítják vagy alacsony hőmérsékleten keményítik. Az eredmény: egy szilárd, könnyű, szigetelő tulajdonságokkal rendelkező tégla, amely nem csak környezetbarát, de még a szagát is elveszíti a feldolgozás során (szerencsére).
Ezek a halból készült téglák különösen jól alkalmazhatók ideiglenes építményeknél, belső válaszfalaknál vagy olyan régiókban, ahol a hagyományos építőanyagok nehezen hozzáférhetők. Ráadásul mivel a gyártásuk alacsony energiaigényű, és a nyersanyag gyakorlatilag hulladék, a karbonlábnyomuk is minimális. A technológia még gyerekcipőben jár, de már most komoly figyelmet kap a fenntartható építészet világában.
Gombából nőtt szigetelés – micélium, a jövő szuperanyaga
Ha a halas tégla volt a főétel, akkor a gombából készült szigetelés a desszert – és nem is akármilyen. A micélium, azaz a gombafonalak szövedéke, az utóbbi évek egyik legizgalmasabb bioalapú építőanyaga. A micélium képes szinte bármilyen szerves anyagon – például fűrészporon, mezőgazdasági hulladékon vagy élelmiszer-maradékon – növekedni, miközben szilárd, szivacsos szerkezetet hoz létre. Ez a szerkezet kiváló hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, ráadásul tűzálló, vízálló és teljesen lebomló.
A micéliumalapú szigetelés gyártása során a gombafonalakat kontrollált körülmények között „etetik”, majd formákba növesztik. A növekedés során a micélium kitint termel – ugyanazt az anyagot, amely a rovarok páncélját is alkotja –, így az anyag meglepően erős lesz. Miután elérte a kívánt formát és méretet, a micéliumot hőkezeléssel inaktiválják, így nem nő tovább, és nem penészedik.
A londoni Biohm nevű cég például már ipari méretekben gyárt ilyen szigetelőpaneleket, és céljuk, hogy a micélium alapú anyagok kiváltsák a hagyományos, műanyag alapú szigeteléseket. A micélium nemcsak környezetbarát, hanem „okos” is: képes alkalmazkodni a környezetéhez, és bizonyos esetekben még öngyógyító tulajdonságokat is mutat – például képes újra összenőni, ha megsérül.
Miért fontosak ezek az anyagok?
A globális építőipar felelős az éves szén-dioxid-kibocsátás közel 40%-ért. A cementgyártás, a szigetelőanyagok előállítása és a szállítás mind hatalmas ökológiai terhet jelentenek. Az olyan alternatív anyagok, mint a halból készült tégla vagy a micélium szigetelés, nem csupán technológiai érdekességek – hanem potenciális válaszok a klímaválságra.
Ezek az anyagok helyi hulladékból készülnek, alacsony energiaigényűek, és a használatuk után nem marad utánuk toxikus szemét. Ráadásul a gyártásuk decentralizálható: egy kisüzem vagy labor akár regionális szinten is képes lehet előállítani őket, így csökkentve a logisztikai terheket.
És ez még csak a kezdet
A tégla és a gombás szigetelés csak két példa a világ furcsa, de zseniális építőanyagai közül. Létezik már kávézaccból készült burkolat, vérből gyártott cement (igen, emberi vérből – de erről inkább máskor), és olyan baktériumokkal dúsított beton, amely képes „begyógyítani” a repedéseit. Az építészet jövője nem csak acélban és betonban gondolkodik, hanem biológiában, hulladékban és kreativitásban.
A kérdés már nem az, hogy ezek az anyagok működnek-e – hanem az, hogy mikor leszünk készen elfogadni őket. Mert lehet, hogy a jövő házát nem téglából rakjuk, hanem gombából növesztjük. És ha közben még a halpikkelyt hulladékot is újrahasznosítjuk, az már nem csak építészet – hanem ökológiai forradalom.








