Az olcsó műanyag gyeprács és a királyi kert!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny királyság, ahol a király, IV. Zöldfülű János uralkodott. János király imádta a kertjét, de sajnos a királyi kertész, Sanyi, nem volt éppen a legszorgalmasabb ember a birodalomban. A pázsit mindig kopár és sáros volt, különösen a várudvar környékén, ahol a lovak és a hintók rendszeresen járták az utakat.
Egy nap, amikor a király éppen a sáros udvaron csúszkált, mint egy partra vetett hal, elhatározta, hogy valami megoldást talál a problémára. „Nem tűrhetem tovább ezt a sárhányást!” – kiáltotta. „Hívjátok a legjobb udvari tanácsadómat!”

A legjobb udvari tanácsadó, Bölcs Ödön, hamarosan megjelent a király előtt. Össze is dugták a fejüket és Ödön rálelt a legjobb megoldásra! „Mi lenne, ha műanyag gyeprácsot használnánk, felség?” – javasolta Ödön. A király elgondolkodott. „Műanyag gyeprács? Ez meg miféle csoda?”

Ödön kifejtette, hogy a műanyag gyeprács egy modern találmány, amely megerősíti a gyepet, és megakadályozza, hogy a talaj sáros legyen. Ráadásul olcsó is, így a királyi kincstár nem ürül ki tőle.

„Na jó, de hol találok én ilyet?” – kérdezte a király. Ödön előhúzott egy prospektust, amely tele volt műanyag gyeprácsok képeivel. „Íme, felség, itt van az egyik legjobb beszállító a szomszédos királyságból, akitől beszerzhetjük.”

János király azonnal megparancsolta, hogy rendeljenek egy halom olcsó műanyag gyeprács valamit. Pár nap múlva meg is érkeztek a szép, zöld gyeprácsok, amit Sanyi kertésznek kellett volna telepítenie. De Sanyi jobban szeretett a fa árnyékában heverészni, mint dolgozni, ezért megkérte a király udvari bohócát, Fricit, hogy oldja meg ezt az egyszerű feladatot.

Frici boldogan nekilátott a munkának, de mivel csak bohóckodott, hamarosan egy gyeprácsokkal telehintett udvaron találták magukat, amely inkább hasonlított egy labirintusra, mint egy rendezett kertre. A király, amikor meglátta a művet, csak nevetett. „Frici, te egy igazi zseni vagy! Ez a gyeprács-labirintus remek szórakozás lesz a vendégeknek!”

Ekkor történt, hogy a szomszédos király, Kékvérű Géza, meglátogatta János királyt. Géza király híres volt a versengéséről, és amikor meglátta a gyeprács-labirintust, elismerően bólintott. „Ez igen, János! Nekem is szükségem van egy ilyen gyeprácsra! Honnan szerezted?”

János király elmesélte a történetet, és Géza király rögtön utasította a tanácsadóját, hogy rendeljen egy rakomány gyeprácsot. Azonban amikor megérkeztek a gyeprácsok Géza udvarába, és az ő kertésze, Lusta Lali kezdte el telepíteni, a végeredmény egy kaotikus sárgödör lett.

Géza király ekkor rájött, hogy a gyeprácsok nem önmagukban varázsolják széppé a kertet, hanem a megfelelő telepítés is fontos. „János, meg kell tanulnom a gyeprácsok titkát!” – kiáltotta Géza.

János király és Bölcs Ödön elmentek Géza király udvarába, és segítettek rendbe tenni a gyeprácsokat. Amikor a munka befejeződött, Géza udvara is csodálatos labirintus lett.

A két király ezek után rendszeresen látogatta egymást, és versenyeztek, ki tud előbb kitérni a labirintusból. Az udvari bohócok és kertészek pedig vidáman szórakoztatták őket, miközben a királyi udvarok egyre nagyobb útvesztőkké váltak.

Így történt, hogy a műanyag gyeprács nemcsak megoldotta a sáros udvar problémáját, de még a két királyság közötti barátságot is megerősítette. És ha még nem gondolták meg magukat, akkor a két király és az ő gyeprácsos kertjeik még ma is ott virítanak valahol a mesés tájakon.